Mi a csontpótlás? 

Az állcsontok csontmennyiségét és minőségét számos tényező befolyásolhatja. Bizonyos genetikai tényezők meghatározzák az állcsontok méretét, így az állcsontgerinc szélességét és magasságát. Fontos anatómia tényező az arcüregek kiterjedése, amely a kisörlő, örlőfogak területén elérheti a fogak gyökerei közötti területet is. 

Ha a hiányzó fog vagy fogak területén az állcsontok magassága vagy/és szélessége nem elégséges az implantátum beültetéséhez, csontpótló beavatkozásra van szükség.

 Nagy általánosságban elmondható, hogy egy implantátum biztonságos behelyezéséhez körülbelül 6mm széles és 10 mm magas csontra van szükség. Különböző csontpótló beavatkozásokkal mind a csontszélesség, mind a csontmagasság növelhető. 

A csontpótlásnak számos technikája létezik, a csont pótolható saját csontból (pl. az alsó állcsont fogak mögötti területéről vagy extrém esetben csípőből nyert csontblokkal) de például szintetikus csontpótló anyagokkal vagy szarvasmarhából nyert szervetlen csontmátrix segítségével. 

A felhasznált anyagok mellett a csontpótlásra használt technikáknak is egészen széles a spektruma. A csontpótlást végző szakember adott anatómiai szituációnak megfelelően dönt a csontpótlásra használt anyagokról és technikáról.

 Ehhez minden esetben elengedhetetlen előzetesen egy 3D CBCT készítése, mely felvétel alapján a csontkínálat egyértelműen diagnosztizálható. 

Miért bomlik le a csont?

A fogak eltávolítását/elvesztését követően az állcsontokat nem éri terhelés, a rágóerőt a fogak nem viszik át a gyökérhártya rendszeren keresztül a csontra. Emiatt megszűnik a szignál a csontátépülésre, a csont elkezd felszívódni. 

A csontfelszívódás mértéke az első évben a legjelentősebb, ezért nagyon fontos, hogy ne teljen el sok idő a fogeltávolítás és az implantáció között. 

Ellenkező esetben jó eséllyel elkerülhetetlen a csontpótlás, ha implantátumot szeretnénk beültetni és azzal a hiányzó fogat pótolni.

Bizonyos kórképekben a csont már a fogeltávolítás előtt is elkezdhet felszívódni. Ilyen kórkép többek között a fogágybetegség. 

Fogágybetegség esetén a gyulladás következtében fokozatosan leépül a fogat körülvevő csontállomány. Előrehaladottabb esetekben- ha a hagyományos kezeléstől nem várunk eredményt- a reménytelen prognózisú fogat jobb eltávolítani, hogy megelőzzük a további a csontfelszívódást. 

Nem csak a parodontitis (fogágybetegség), hanem egyéb kórképek, fog eredetű gyulladások, tályogok, ciszták is különböző csontdefektusok, csonthiányok kialakulását vonják maguk után.

Különböző traumák, balesetek, illetve nem kellő óvatossággal végzett fogeltávolítás is csontvesztéshez vezethetnek, amennyiben sérül a fogmeder.

Mikor és miért szükséges a csontpótlás

A 3D CBCT viszgálat alapján egyértelműen diagnosztizálható a csontmennyiség. Sok esetben fordul elő, hogy nem áll rendelkezésre elég csont ahhoz, hogy implantátumot helyezzünk be (mind a csont szélessége, mind magassága befolyásolja az implantátum beültetését.)

 Amennyiben a csontkínálat nem kielégítő, számos rutin eljárás létezik, hogy megfelelő csontot teremtsünk az implantátumok számára. Ahhoz, hogy pontosan meg tudjuk ítélni a csont mennyiségét illetve minőségét, egy speciális fogászati CT-re (CBCT) van szükség.

A csontpótlásról általánosságban elmondható, hogy különböző módszerek és anyagok segítségével olyan környezet/vázat teremtünk, ahol megindulhat a csontosodás. 

A legelterjedtebb a kereskedelmi forgalomban kapható ún. csontpótló anyagok használata, amelyek a leggyakrabban állati eredetűek (marha, sertés). Emellett elérhetők emberi, illetve szintetikus eredeti csontpótlók is. 

Ezeket a csontpótlókat minden esetben olyan speciális eljárásoknak vetik alá, amely után teljesen sterillé válnak és semmilyen kockázatot nem rejt a használatuk.

Maga a csontpótló anyag teremti meg azt a teret, ahova a későbbiekben a saját csontszövet be tud nőni. Különböző kiszerelésben és szemcseméretben kaphatóak, felszívódási idejük változó, a szintetikus csontpótlóké általában gyorsabb.

 Nagyobb csontpótlásoknál a csontpótló anyagokhoz némi saját csontforgácsot is keverünk, amelyet vagy az implantátumok ágyának kialakításakor gyűjtünk össze, vagy a műtéti terület környezetéből tudunk nyerni csontkaparók segítségével. 

Ennek a technikának a lényege, hogy a saját csont számos növekedési faktort tartalmaz, ami elősegíti a csontosodás folyamatát.

Hogyan zajlik a csontpótlás, mennyi ideig tart?

Sinust lift (Arcüreg emelés )

A felső fogak területén a foggyökereket gyakran csak néhány milliméternyi vastag csontszövet határolja el az arcüreg alapjától. 

A fogak eltávolítását követően ennek a vékony csontnak a mennyisége tovább csökken. 

Azokban az esetekben, amikor a felső állcsontban a kisőrlő és őrlőfogak területén a csont magassága nem elégséges, az arcüreg ún. megemelése szükséges ahhoz, hogy megfelelő csontmennyiséget teremtsünk az implantátum beültetéséhez.

Belső sinus lift (zárt arcüreg emelés)

Kisebb mértékű csonthiány esetén alkalmazott műtéti eljárás, amelynek során az implantátum előfúrását követően a furaton keresztül emeljük meg az arcüreg nyálkahártyáját és juttatjuk be alá a csontpótló anyagot. 

Ezt követően helyezzük be az implantátumot. Számos módszer létezik a furaton keresztül történő arcüreg nyálkahártya leválasztására és annak megemelésére.

A zárt sinus lifttel általában 2-3 mm-es csontmagasságot tudunk csak nyerni. 

A műtét az implantátum behelyezésével együtt kb. 1 órát vesz igénybe. 

Külső sinus lift (nyitott arcüreg emelés)

Nagyobb kiterjedésű csonthiány helyreállítására szolgáló műtéti eljárás, amelynek során a szájüregen belül az íny feltárásával a felső állcsont külső falán csontablakot preparálunk.  

Ezen az ablakon keresztül az arcüreg alsó falát borító nyálkahártyát óvatosan megemeljük. 

Az így keletkezett teret a csontablakon keresztül a nyálkahártya alatt csontpótló anyaggal feltöltjük, végül a csontablakot egy speciális membránnal vagy pusztán az ínylebennyel zárjuk. 

Ha a csont magassága eléri a 4-5 mm-t,  az arcüreg megemelése történhet egy időben az implantátum behelyezésével is.

Amennyiben a csontmagasság nem éri el a 4-5 mm-t, a csontpótlást és az implantációt általában külön ülésben kell elvégezni. Először az arcüregemelést, majd nagyságrendileg 6 hónap gyógyulási idő elteltével az implantációt.  

Fontos, hogy az arcüreg egészséges legyen. Többszöri vagy krónikus arcüreggyulladás esetén a sinus lift ellenjavalt. 

A műtétet követő utópanaszok általában enyhék, azonban időnként előfordulhat orrvérzés. A műtét utáni hetekben szigorúan tilos orrot fújni illetve minden olyan tevékenység (pl nagyobb súlyok emelése), melyek az arcüregben a nyomást fokozhatják.

A nyitott sinus lift az eset bonyolultságától függően 1-2 óra alatt elvégezhető műtét, mely után nagyságrendileg 6 hónap a gyógyulási idő. 

Arcüregemelésen kívül megkülönböztetünk más csontpótló beavatkozásokat is. Általánosságban elmondható, hogy ezek célja az implantátum tervezett helyén a csont magasságának vagy szélességének, esetleg mindkettőnek növelése. 

Erre a legkülönbözőbb technikák állnak rendelkezésre. 

A csonthiánytól és az operációt végző szakembertől függően számos megoldás alkalmazható.

Az állcsont „megvastagítása” (laterális augmentáció)

Sok esetben az állcsont szélessége nem elégséges ahhoz, hogy implantátumot ültessünk be. 

Ennek helyreállítását végezhetjük saját csont átültetésével. A saját csont átültetése történhet akár a szájon belülről, általában az alsó bölcsességfogak területéről, vagy extrém csonthiány esetén például csípőcsontból. 

Lateral augmentatio történhet kereskedelmi forgalomban kapható csontpótlók és membránok segítségével is.

Ezek az anyagok általában állati (szarvasmarha/sertés) vagy emberi eredetűek, használatuk teljesen biztonságos. A szemcsés csontpótló szerepe egy speciális váz képzése, ami mentén megindulhat a csontosodási folyamat.

Magát a szemcsés anyagot általában egy speciális felszívódó (esetenként nem felszívódó) membránnal fedjük. 

Ez a típusú műtéti beavatkozás szintén végezhető az implantátumok behelyezésével egy időben, amennyiben a kiindulási csontmennyiség ezt lehetővé teszi.  

Vannak szituációk, amikor annyira kevés a csont, hogy nincs lehetőség egyidejű implantációra. Ekkor a csontpótló beavtkozást követően minimum félévet kell várni, hogy megfelelő csont alakulhasson ki. 

Saját csont átültetése esetén (szájon belül általában az alsó állcsont bölcsességfogaknak megfelelő területéről nyerhető megfelelő csont, illetve az áll területe lehet még donor terület) ez a gyógyulási időt lecsökkenhet 3-4 hónapra.

Tökéletes lesz az eredmény a kezelés után?

Általánosságban elmondható, hogy minél kisebb, minél körülhatároltabb a csonthiány, annál kiszámíthatóbb az eredmény. 

Minden esetben megfelelően tájékoztatjuk pácienseinket, mi várható adott csontpótló beavatkozás esetén. Mind a műtét utáni kellemetlenségekkel és lehetséges szövődményekkel, mind a várható eredménnyel kapcsolatban.

Csontpótló beavatkozás elvégzése esetén minden esetben szükség van antibiotikus profilaxisra. Az elsőnek választandó antibiotikum  általában az amoxicillin, melyet allergia esetén clindamycinnel helyettesítünk. 

Az antibiotikumot már közvetlenül a műtéti beavatkozás előtt el kell kezdeni szedni, és a műtétet követő egy  hétben folyamatos szedése javasolt.

A beavatkozás után jó eséllyel arcduzzanat (ödéma) alakul ki, amely általában a műtét utáni második napon a legkifejezettebb, majd mérete napról napra csökken. 

A duzzanat enyhítése végett nagyon fontos a műtétet követően a terület kívülről történő jegelése. 

Ritkán előfordulhat az arcbőr elszíneződése a szöveti bevérzések következtében.

 A varratokat általában két héttel a beavatkozást követően távolítjuk el.

Nagyobb csontpótlások után, mivel a csont térfogatát megnöveltük, az ínyt meg kell „nyújtani”, hogy zárhassuk a műtéti területet. Ezekben az esetekben előfordulhat, hogy a gyógyulási idő végéhez közeledve egy kisebb ínykorrekciós műtétet javaslunk, hogy az implantátumokat megfelelő feszes íny vehesse körül. 

A feszes íny jelenléte kiemelkedő fontosságú az implantátumok hosszútávú túlélése szempontjából.

Milyen esetben nem végezhető csontpótlás?

Amennyiben valaki csontritkulás (osteoporosis) miatt ún. antireszorptív kezelésen esett át korábban, azaz biszfoszfonát származékot kapott intravénásan vagy tabletta formájában (jellemzően heti egy tabletta), a csontpótlás kontraindikált. 

Ezek a hatóanyagok megváltoztatják a csont védekezőképességét, aminek következtében csontseb létrejötte esetén csontelhalás (osteonecrosis) alakulhat ki, ezért a legtöbb szájsebészeti beavatkozás ellenjavalt.

Dohányzó páciensek esetén a sikertelenség sokkal gyakoribb, hiszen a dohányzás miatt a szövetek oxigénellátása nem megfelelő. Általában arra kérjük a pácienseket, hogy a műtétet megelőző hetekben hagyjanak fel ezzel a káros szokással.

Minden esetben tájékoztatjuk a pácienseket a lehetséges alternatívákról, legyen szó implantátumokkal történő rehabilitációról vagy akár valamilyen kivehető pótlás készítéséről.