Fogágybetegség

Mi a fogágybetegség (parodontitis)?

A fogágybetegség vagy fogínysorvadás az egyik legalattomosabb kórkép, ami az emberi szájüregben végbemehet. Az esetek egy részében nincsenek komoly tünetek vagy a páciensek nem veszik elég komolyan őket (“néha vérzik az ínyem”). 

Gyakorlatilag bármilyen életkorban kialakulhat és sajnos sokszor  visszafordíthatatlan változásokat okoz. A fogágybetegség a fog tartószöveteinek (fogágy) károsodását jelenti. 

Kezdeti stádiumban fogínygyulladás alakul ki- elsősorban a fogkő miatt, mely elmeszesedett baktériumok összessége. A fogkő állandó gyulladást tart fenn, mely gyulladás huzamosabb idő alatt ráterjed az íny alatt lévő csontra is, annak lebomlását, sorvadását okozva. 

A fogágybetegség nem fáj, sokszor semmilyen tünetet nem okoz hosszú évekig. Az első tünetek megjelenése lehet a fogak mobilissá, mozgathatóvá válása. 

Sokszor a páciensek csak ekkor fordulnak orvoshoz, ám ilyenkor az esetek egy részében a folyamat már visszafordíthatatlan, a fogágy károsodása miatt a fogat vagy fogakat el kell távolítani.

 Súlyos, elhanyagolt esetben a fogágybetegség következtében akár a páciens az összes fogát is elvesztheti. 

 Mitől alakul ki a fogágybetegség? 

A leggyakoribb kiváltó oka a rossz szájhigiéniai és a fokozott lepedékképződési hajlam, azonban vannak bizonyos genetikai tényezők és szokások. 

Ilyen például a dohányzás, mely az erek összehúzódásához vezet, így csökken a vérellátás a szájüregben is, gyengítve így az íny-és csontszövetek regenerációs képességét.. Ezenkívül a legismertebbek a terhességhez és a cukorbetegséghez társuló elváltozások. 

Alapvetően a fogakon megtelepedő lepedékben lévő baktériumflóra megváltozott összetétele felelős a gyulladásért. Ezen gyulladás következtében- ha a gyulladás huzamosabb ideig fennáll- lebomlik a fog tartószerkezete.

Milyen tényezők növelik a fogágybetegség kialakulásának esélyeit? 

Rizikófaktorok:

• nem megfelelő szájhigiénia
• dohányzás
• cukorbetegség (diabetes)
• stressz
• immunhiányos állapot (pl. HIV fertőzés, transzplantáció utáni állapot, egyes krónikus betegségek, leukémia stb.)
• örökletes tényezők
• hormonális változások (pl. terhesség)
• nem megfelelő táplálkozás ( C vitamin hiány)
• bizonyos gyógyszerek (pl. szájszárazságot okozó gyógyszerek következményeként)
• lokális tényezők (nem öntisztuló vagy nehezen tisztitható területek pl. torlódott fogak, nem megfelelő tömések, elálló szélű nem megfelelően illeszkedő hidak, koronák)

Kezdetben csupán a felszíni szövetekben, az ínyben alakul ki a gyulladás, ezt nevezzük ínygyulladásnak vagy gingivitisnek. Az ínygyulladás visszafordítható folyamat. 

Ezért is rendkívül fontos a rendszeres fogorvosi kontroll, melynek során időben diagnosztizálhatók és kezelhetők hasonló kórképek. 

 A lepedék és az abból kialakuló fogkő, valamint az abban található baktériumok következtében gyulladás lép. Ezen gyulladás következtében az íny duzzadtá, vörössé válik, akár már érintése vérezni kezd.

 Sajnos jellemző, hogy fogínyvérzés esetén a legtöbb páciens nem meri tisztítani az adott területet, sőt, messziről elkerüli a fogmosás, szájápolás során. 

Erre magyarázat, hogy a laikus ember úgy gondolja, árt azzal, ha a vérző területet mossa vagy épp a rossz technikájú szájápolás végett alakult ki a fogínyvérzés. 

Ez óriási tévedés, és a lehető legrosszabb amit vérző íny esetén tehetünk, hogy nem ápoljuk megfelelően az adott területet. 

Az íny szinte minden esetben a kialakult gyulladás miatt vérzik, megfelelően tisztítva az adott területet- enyhébb esetben akár magától, kissé előrehaladottabb stádiumban professzionális segítség, fogkőeltávolítás hatására- megszűnik az ínyvérzés és az azt kiváltó gyulladás. 

Javasolt a puha sörtéjű fogkefe használata, mellyel egyrészt legalább olyan alaposan lehet tisztítani a fogközöket és a fogak felszínét mint a keményebb sörtéjű fogkefékkel, másrészt jóval kíméletesebb a fogíny szempontjából, nem “nyomja el” az ínyt a fognyakakról. 

Nem megfelelő kézügyesség esetén javasolt az elektromos fogkefe használata. Elektromos fogkefe választása során érdemes a legpuhább fejet (sensitive) választani a fogkeféhez, hogy elkerüljük az ínyvisszahúzódást (ld. később).

 Emellett- bár valamivel drágább- mindenképp javasoljuk, hogy az elektromos fogkefe rendelkezzen nyomaték kontroll funkcióval. A nyomaték kontrollos fogkefék fényjelzéssel vagy vibrációval jelzik, ha túl erősen nyomjuk az eszközt, ezzel is ügyelve az íny épségére. 

Sajnos a legtöbb esetben a szájápolási rutin részeként kizárólag a fogkefe és a fogkrém, esetleg a szájvíz van jelen. Pedig legalább ilyen fontos a fogközök tisztítása, hiszen ezeket a területeket kizárólag fogkefével nem lehet megfelelően tisztán tartani, különösképp egy torlódott fogazat esetében. 

Kiemelt figyelmet kell fordítani a fogközök tisztítása, ami történhet fogselyemmel, vagy fogköztisztító kefe segítségével. 

Ezek a kis kefék a fogközök tisztítására lettek kifejlesztve, különböző méretben elérhetőek a különböző méretű fogközöknek megfelelően. Fontos, hogy olyat válasszunk, melyet minden fogközben át tudunk vezetni. 

Többféle típusuk elérhető kereskedelmi forgalomban (gyógyszertár, drogéria, szupermarket stb.). Léteznek kicsi, az üvegtisztító keféhez hasonló kefék, illetve szilikon fogköztisztító eszközök is. Ezeket a fogselyemmel ellentétben oldal irányból kell be vezetni a fogközbe a kis ínypapillák (ínyháromszögek) felett. 

Mivel a fogszuvasodás is leggyakrabban a fogközökből indul ki, ezen apró segédeszközök segítségével a legtöbb bajt megelőzhetjük.

 A mechanikai tisztítás mellett nagyon fontos a kémiai tisztítás is, azaz valamilyen antiszeptikus hatású szájöblítő, szájvíz használata. Leggyakrabban a klórhexidin tartalmú szájvizeket szoktuk ajánlani azok ínygyulladást csökkentő hatása végett. 

Azonban néhány klórhexidin tartalmú készítmény (pl. Corsodyl) hatására a fogak hosszabb távon elszíneződnek.

Emiatt érdemes ezeket a szájvizeket csak alkalmanként használni, vagy olyan készítményt választani, aminek nincs fogakat elszínező mellékhatása (pl. Curasept).

A nem klórhexidin tartalmú szájvizek közül a Listerine-t javasoljuk, de kizárólag azokat a változatait, melyek nem tartalmaznak alkoholt. 

A napi fogápolási rutint érdemes napi minimum kétszeri fogmosással, minimum egyszeri fogköztisztítással és szájvíz használatával kiegészíteni. A fogmosást kövesse a fogközök tisztítása, végül a szájvizes öblögetés. 

Esetlegesen szájzuhany használatával ki lehet egészíteni ezt a rutint, de utóbbi nem helyettesíti sem a helyes technikájú fogmosást, sem a fogköztisztítást, kizárólag annak kiegészítője.

Szájzuhany használata esetén a vízsugarat minden esetben a fog tengelyére merőlegesen vezessük, hiszen a foggal párhuzamosan használva az esetleges ínybarázdákban maradt lepedéket, ételmaradékot beljebb taszíthatjuk. 

Amennyiben az ínygyulladás huzamosabb ideig fennáll, az könnyen átalakulhat fogágybetegséggé.  Az ínyről a gyulladás átterjed a fog tartószerkezetére, a fogágyra. 

Egészséges pácienseknél a fogak cementállománya (a cement a gyökérfelszínt borító szövet) és az állcsont között egy rostrendszer található, ami rugalmas rögzíti a fogakat az állcsontban. 

Mik a fogágybetegség tünetei?

A gyulladás következtében először ún. tasakok alakulnak ki, a fogíny nem tapad rá feszesen a fognyakra, lazává válik, a rostrendszer meglazul, elkezd lebomlani. Minél mélyebb egy ilyen tasak, az alatt lévő szöveteket annál nehezebb tisztítani. 

Ezekben a tasakokban könnyedén meg tudnak bújni a baktériumok, a tasakokat szinte lehetetlen megfelelően tisztán tartani, így tökéletes táptalajt biztosítanak a baktériumok szaporodásához.

Ráadásul az idő előrehaladtával- ha a gyulladás huzamosabb ideig fennáll-, egyre agresszívebb baktériumok jelennek meg, így óriási károkat okozva a fogak tartószerkezetében

Hogyan lehet diagnosztizálni a fogágybetegséget?

A fogorvos az ínyvizsgálat során általában egy tompa szondával megméri ezeknek a tasakoknak a mélységét.

A tasakmélység alapján, illetve a vérzés erősségéből lehet következtetni a kórkép komolyságára. A diagnózis másik fontos eleme a radiológia vizsgálat, egy egyszerű panoráma röntgen felvétellel vagy periapicalis röntgenekkel is lehet látni, hogy nagyságrendileg hol húzódik a csontszint a fogak mellett.

Emellett a betegséghez egy jellegzetes, kellemetlen szájszag társul. Előrehaladott, súlyos esetben váladék jelenik meg a tasakokban, nyomásra genny ürülhet az íny alól.

A betegség lefolyása. Mit okozhat a nem kezelt fogágybetegség?

A tasakok mélyén az elszaporodott agresszív baktériumok és a krónikusan fennálló gyulladás következtében elkezd lebomlani a csont, amelynek következménye a fogak meglazulása, elvándorlása, végső esetben pedig azok elvesztése. 

Ezekben az előrehaladott esetekben az egész állcsont változást szenved, sokszor olyan mértékű a csonvesztés, mely a fogak pótlását, a rágófunkció rehabilitációját szinte lehetetlenné teszi, a lehető legbiztosabb és legfontosabb kezelés a megelőzés! Maga a folyamat általában lassú, azonban létezik gyors lefolyású, igen agresszív formája is.

Hogyan lehet kezelni a fogágybetegséget? 

A kezelés hosszadalmas, összetett, több lépcsőből áll. Fontos leszögezni, hogy a kórkép irreverzibilis (visszafordíthatatlan), előrehaladott esetben teljes gyógyulás nem érhető el. “Csupán” megállítható a terjedés vagy kissé javítható a kialakult szituáció. Létezik sebészi és nem sebészi kezelés.

A fogágybetegségre hajlamos pácienseknél a megfelelő szájhigiénia elengedhetetlen feltétele a fogágybetegség lelassításának, gyógyításának.  Előrehaladott esetben (nagyon nehezen tisztítható területek, pl. foggyökerek közötti terek megnyíltak) akár naponta fél órát is rá kell fordítani a szájápolásra. 

Kiemelt fontosságúak a rendszeres ellenőrző, fenntartó kezelések, valamint az akár néhány hetente esedékes professzionális fogkőeltávolítás. 

Mivel a tasakok mélyén is képződik ún. subgingivális (íny alatti) fogkő, amely nem látható,  eltávolításához képzett dentálhigiénikusra vagy fogorvosra van szükség.

Az íny alatti fogkő eltávolítása végezhető ultrahangos vagy kézi eszközökkel. A fogágybetegség klasszikus kezeléséhez hozzá tartozik az ún. kürettálás. 

Kürettálás során a tasakok mentén speciális kézi műszerek segítségével eltávolítjuk az íny alatt található fogkövet, a gyulladt szövetek és egyben gyökérsimítás is végzünk. Így a gyökerek felületéről eltávolítjuk a fertőzött réteget és egy sima felszínt hozzunk létre.  

Ezen a sima felszínen kevésbé képes megtapadni a lepedék és a baktériumok, így a fogkő is lassabban fog képződni.

 Itt  néhány mondatban ki kell térjünk a fogkőképződés mechanikájára:

A fogkő valójában elmeszesedett (régóta ott lévő) lepedék, amely az íny felett a nyál ásványianyag tartalma miatt inkább sárgás, míg az íny alatt az ínyvérzés következtében inkább feketés színű. (A nyálban lévő ásványi anyagok kiválva a lepedéken hozzák létre a fogkövet. 

Ez az oka, hogy a fogkőképződés jellemzően az alsó metszőfogak belső felszínén, valamint a felső nagyörlő fogak külső felszínén indul meg- ezeken a területeken találhatóak a nyálmirigyek kivezetőcsövei, itt jut a nyál a szájba.)  

Az íny feletti fogkő leginkább a nagy nyálmirigyek kivezetőcsöveinek közelében képződik, így például a szájfenéknél az alsó metszőfogak belső felszínén. Javasolt a fogmosást itt kezdeni, mivel a fogkrém ún. abrazív szemcséket tartalmaz, ami segít ledörzsölni az itt lévő lerakódásokat! 

A kürettálás lehet zárt illetve nyitott. 

Zárt kürett esetén a fogak mellett, az ínyszél felöl hatolunk be a műszerrel. 

Nyitott kürett alatt már műtéti eljárást értünk, ebben az estben lebenyképzéssel (az íny leválasztásával) jobb rálátást és hozzáférést nyerünk a kritikus területekhez, valamint így van lehetőség bizonyos, a regenerációt elősegítő anyagok alkalmazására. 

Fontos kiemelni, hogy műtétre csak akkor kerülhet sor, ha a páciens szájhigiéniája kifogástalan és látjuk, hogy mindent megtesz a gyógyulás érdekében.

Milyenek az esélyek a gyógyulásra? Mire kell figyelni a kezelés után?

A fogágybetegség következtében kialakuló csontdefektusokat- tehát azokat a területeket, ahol lebomlott a csont a gyulladás következtében- csak bizonyos esetekben lehet helyreállítani, regenerálni. 

Minél kisebb, minél körülirtabb egy ilyen csonttasak, annál jobb esély van arra, hogy speciális műtéti eljárással, csontpótló anyagok és membránok segítségével jó eredményt érhessünk el. 

Azonban a legtöbb esetben a csontlebomlás az egész állcsontot érinti, és egyenletesen csökken a csontmagasság a fogak körül. Ilyen esetekben sajnos általában nincs lehetőség a csont visszaépítésére. Sokszor egyetlen megoldás marad a további csontveszteség elkerülésére,  ez pedig a fogak eltávolítása.

Az antibiotikus kezelés önmagában nem elegendő, hiszen a gyógyszer nem tud kellő koncentrációban eljutni a tasakok mélyére. Egy-egy kezelésnél adjuváns (hatást növelő) kezelésként alkalmazhatunk antibiotikumokat különböző kombinációkban.

Fogínyvisszahúzodás (ínyrecesszió)

A fogágybetegséghez hasonlóan ebben az esetben is úgynevezett tapadásveszteség jön létre, azaz a fog kisebb felületen rögzül a környező szövetekhez. Általában a fogínyvisszahúzódás nem fertőzés vagy gyulladás miatt jön létre. 

 A legtöbb esetben esztétikai problémát jelent, amennyiben látható területen jelentkezik, illetve a szabaddá vált fognyak érzékeny lehet hideg-meleg és édes ingerekre. A kiváltó okok között számos tényezőt fel tudunk soroli, leggyakrabban a nem megfelelő erőhatások, harapási rendellenesség, túlterhelés (a fogak nem megfelelő érintkezése), stresszhez köthető fogszorítás, csikorgatás (éjszakai vagy nappali), helytelen fogmosási technika.

A nem megfelelően végzett (túl gyorsan, túl nagy erőkkel vagy a fogak túlzott kimozgatása) fogszabályozás is okozhatja a fogíny visszahúzódását. 

A nem megfelelő fogmosási technika, a túl nagy erőkkel vagy túl kemény sörtéjű fogkefével végzett fogápolás is vezethet ínyvisszahúzodáshoz. 

Az itt felsoroltakhoz hasonló az etiológiája (kialakulásának oka) a fognyaki kopásnak. Amennyiben nem okoz esztétikai problémát, nincs fogmobilitás és egyéb tünet sem alakul ki, nincs szükség kezelésre.

Fognyaki érzékenység kialakulása esetén kezdeti stádiumban speciális fogkrém használata (az adott terület bedörzsölése pl. Sensodyne Rapid-dal), különböző ecsetelők, lakkok alkalmazása jöhet szóba. 

Az esztétikai területen, magas mosolyvonalnál kialakuló, a pácienst zavaró ínyrecesszió esetében azonban a legjobb és legmegbízhatóbb módszer a műtét.

Különböző műtéti technikák léteznek az ínyvisszahúzódás elfedésére.  A legtöbbnél valamilyen jellegű szöveti transzplantáció, tehár íny vagy kötőszövet átültetése történik a szabaddá vált fogfelszín területére. Leggyakrabban a szájpadlás vagy a felső bölcsességfogak területéről lehet megfelelő szöveteket nyerni az átültetéshez.

Emellett kereskedelmi forgalomban is kaphatóak különböző állati eredetű szövetpótlók, amelyeket biztonsággal használhatunk ezeknél a műtéteknél. Ezzel a technikával elkerülhető, hogy a száj másik részén is sebet kelljen ejteni (egy kisebb műtéti beavatkozást végezni), viszont az eljárás a műtét költségeit jelentősen megnövelni.

Itt jegyeznénk meg, hogy bizonyos esetekben az implantátumok körül is szükség van a megfelelő ínyviszonyok kialakítására. 

Gyakran a fogatlan területet igen vékony, mobilis nyálkahártya fedi, ami nem tud megfelelő védelmet nyújtani az implantátumoknak. Ilyenkor az előbbiekben leírt módszerhez hasonlóan történik a szövetátültetés a megfelelő környezet kialakításához.

Hogyan lehet megelőzni a parodontitist? 

Összefoglalásként a legfontosabbak:

• legalább napi kétszer fogmosás (vagy minden étkezés után)
• puha fogkefe használata, amit három havonta cserélni szükséges
• elektromos fogkefe használatának mérlegelése (főleg nem megfelelő kézügyesség vagy “lustaság” esetén)
• fogközök megfelelő tisztítása (fogselyem, de inkább fogköztisztító kefe használata)
• szájviz használata fogmosást követően
• rendszeres fogkő eltávolítás (professzionális szájhigiénés kezelés) 
• dohányzás mellőzése

Gyakori kérdések